12.fejezet

 Reggel a földön hasalva ébredtem, egy papírlappal az arcomon. De kész volt a művem, ennek örömében rohantam zuhanyozni, öltözködni, aztán reggelizni. Mikor mindennel végeztem szépen, nyugodtan kisétáltam az ajtón, végig ugrándoztam a járdán, majd magam mögött bezárva a kaput, megálltam Kris mellett. Aki cigivel a kezében állt, így mikor félrepillantott rám, láthatta, hogy nem tetszik a füstölgő izé a kezében, ezért elhajította, majd végignézve rajtam felült a motorra.
 - Szörnyen nézel ki - mondta. 
 Jó, tény, hogy bármennyire is volt jó a kedvem, az nem rejtette el a hatalmas karikákat a szemem körül, az ismeretlen okokból felkerült kék festéket az arcomon, meg az elaludt hajam.
 - Nem baj. Már nem érdekel semmi - mosolyogtam, majd felültem Kris mögé.
 A suli előtt várakozó Rose azonnal lerohant, hogy most mi van Levijal, mert állítólag kihúzta a gyufát valamelyik tanárnál azzal, hogy össze graffitzte a kocsiját. Hát, nem tudtam, ki az a Levi gyerek, de mivel Rose teljesen odavolt érte, merthogy "tök jó lángokat festett", meghallgattam. Aztán Toby lépett hozzánk.
 - Na? - nézett rám - Kész van? - kérdezte.
 - Igen! - vigyorodtam el, majd kirángattam a táskámból a papírlapot és átadtam neki. Sokáig nézte, aztán odahívta Leilát, Nataliet és Krist, hogy ők is lássák. Aztán ők is bámulni kezdtek, hol a rajzomat, hol engem. Ez egy kicsit elbátortalanított. Na jó, nem kicsit. Izzadni kezdett a tenyerem és teljesen elpirultam. Ez van. Köztudott, én sosem bírtam a feszültséget - Hogy tetszik? - kérdeztem. Erre a mellettem álló Rose és Leila is sikítozni kezdtek, Natalie elismerően bólintott, a fiúk pedig mosolyogtak.
 - Ügyes vagy - szólt Toby.
 - Szerintem ez lett a legjobb - mosolygott Natalie.
 - Köszi - sóhajtottam megkönnyebbülten.
 Aztán Rose abbahagyta az ugrálást, Leila meg a visongást és mindenki az utca túloldalára bámult. Ahol egy drag star parkolt le éppen, rajta két alakkal. A hátul ülő bőrkabátos leszállt a motorról és lekapta a bukósisakját. Fekete, felzselézett haj, mélykék szemek, kemény bakancs. Átlagos "hú, egy rossz fiú!" külső. Aztán odalépett a másik alakhoz, aki a motor kormányán támaszkodott és levette a bukóját. Festett szőke haj, erős fekete smink. Átlagos "hú, a rossz fiú barátnője!" kinézet. Aztán a srác odahajolt a lányhoz,  megcsókolta - de még hogyan! - és visszaadta a sisakját. Ezután a csaj mosolyogva elindította a motort és elhajtott. A srác lazán - kéz a zsebben, napszemüveg gyorsan a fejre, mindenkire mosolyogni - átsétált az úton, egyenesen hozzánk. Rose azonnal odaugrott.
 - Levi! - kiáltott fel. Aha. Ő "Liváj".
 - Szia! - vigyorodott el, majd megölelte Roset.
 - Láttam az autót! Nagyon király volt! - kezdett újra ugrálásba.
 - Kösz - rágózott mosolyogva. Végignézett a társaságon, majd megállt a tekintete... rajtam - Szia.
 - Szia - köszöntem vissza zavartan, mire Levi közelebb lépett hozzám, a többiek meg lesütött szemekkel csendben ácsorogtak.
 - Te meg ki vagy? - kérdezte, villantva egy "megnyerő" mosolyt.
 - Húzás! - szólt rá Toby.
 - Most meg mi bajod van? - röhögött fel hitetlenül.
 - Azt mondtam, tűnés innen! - mondta határozott hangon. Levi megrázta a fejét, aztán elsétált mellettünk. Közben összepacsizott Brenttel és a lehajtott fejű Krisszel.
 - Ez meg mi volt? - kérdeztem, az előbbi jelenetre utalva.
 - Nézd csak - biccentett Toby a suliudvar felé. Ahol... Levi éppen egy lánnyal smárolt. Mi van? Akkor a másik az nem a barátnője volt? - Kerüld el, oké?
 - Oké - értettem egyet. Ez a srác beteg! Semmi kedvem nem volt vele többször összefutni.
 A terembe érve kicsit megijedtünk a körülményektől, amik fogadtak minket. A padok fel voltak döntve, a székek széthajigálva, az addig a falon lógó képek le voltak esve, a hülyék üvegekkel dobálóztak, az ikrek meg kergették őket.
 - De szomjasak vagyunk! - kiáltotta Megan.
 - Utoljára mondjuk, hogy ez nem almalé! - üvöltötte Nick az egyik ikerrel fogócskázva.
 - Akkor mi? - vonta fel a szemöldökét Carla, majd elkapott egy üveget, letekerte róla a kupakot és átnyújtotta Brentnek, amolyan "teszteld le!" féle képen. Brent megvonta a vállát, elvette az ismeretlen folyadékot, majd a szájához emelte. Aztán meggondolta magát, inkább megszagolta, biztos, ami biztos. Ekkor elhajította az üveget és hisztérikus röhögésbe kezdett.
 - Nem almalé! - visította, mire Kris felnevetett.
 - Állatok - kiáltotta. Hát. Azok. Ugyanis, ha az nem almalé volt, akkor csak egy valami lehetett...
 - De mi van benne? - kapkodta  a fejét Lora. Leila odahajolt hozzá és a fülébe súgott valamit, mire szegény Lora fintorogva sikongatni kezdett - Fúúúúújj!!
 Mint kiderült, a hülyék a mosdóban találták az üvegeket és végigfenyegették a tanulókat, hogy, ha nem adják nekik a desszertjüket ebédnél, akkor lelocsolják őket pisivel. Ennek persze híre ment a tanároknál is, úgyhogy a második órát már az igazgatóiban töltötték. A fiúk a szüneteket az újonnan visszatért Levijal, meg majdnem, hogy a suli összes tanulójával töltötték. Én a lányokkal voltam, főleg Rosezal és Leilával, mert az ikrek kitalálták, hogy be akarják fonni a hajukat, így Carla és Natalie velük voltak elfoglalva.
 Ebédszünetben az osztály, mint egy csorda, úgy indult meg a kajálda felé. Na jó, az osztály csorda része inkább a hülyék, az ikrek meg Rose voltak. Ők nagyon éhesek tudtak lenni. Ezért a legtöbb velük szembejövőt fellökték, arrébb küldték vagy megölelték - Lorát megviselte, hogy majdnem vizeletet ivott -, örülhettek nekünk. Míg a fiúk kaját rendeltek, mi elindultunk szabad asztalt keresni. Ami nem könnyű, telt ház esetén. Csakhogy a suli két népszerű diákja is velünk volt, így az egyik padtól felállt két végzős srác és mosolyogva helyet adtak nekünk. Mi pedig beszélgettünk, nevetgéltünk és vártuk a fiúkat újdonsült helyünkről.
 Aztán megláttam Adamet és a haverjait, így integetni, meg kalimpálni kezdtünk nekik, mint az őrültek, hogy jöjjenek már oda, merthogy volt ott elég hely. Szóval, jött a kis banda, szépen sorban leültek hozzánk, nevetgéltek, meg sztorizgattak. Adam beült Rose és én közém, így én kerültem az pad legszélére. Aztán még valaki lehuppant mellém. Megpördültem, majd szemben találtam magam Levijal.
 - Szia, új lány - mosolygott rám.
 - Szia - motyogtam.
 - Ó, Jen. Ő itt Levi - hajolt közelebb Adam.
 - Már találkoztunk - erőltettem magamra egy mosolyt, de mivel Ad észrevette rajtam a feszültséget, felesleges volt.
 - Minden oké? - kérdezte, mire bólintottam.
 - Szóval Jen... - memorizálta Levi a nevem.
 - Mindjárt jövök - mondtam. Levi felvont szemöldökkel, mosolyogva figyelte, ahogy bénázok, ugyanis megbotlottam a szék lábában. Aztán mikor sikerült felállnom, kitette a lábát oldalra, amiben persze én elestem. Hangosan felröhögött, mire Adam oldalba lökte, hogy nagyon gyorsan állítsa le magát.
 A nagy tömeg ellenére sikerült odabotorkálnom a kajás pulthoz, ahol megtaláltam a fiúkat. Jared éppen ketchuppal nyomta tele az oda nem figyelő Leo kajáját, Nick röhögött rajtuk, Toby a konyhás nővel beszélgetett, Brent meg Kris "repetázzunk figyelemfelkeltés nélkül" trükkjét leste. Ami nem sikerült, hiába próbálta Toby elterelni az ott dolgozók figyelmét. Így amíg Krisszel ordítoztak, addig ő feltartott kezekkel, röhögve magyarázkodott.
 - Hé - súgtam oda neki, mire felém fordult, ügyet sem vetve a hozzá beszélő konyhásra - Segítetek? - mutattam az asztalunk felé, ahol Levi nagyban hízelgett az ikreknek, akiknek a zavart hajcsavargatásukból kikövetkeztethető, hogy tetszett a sok bók. Ekkor a három hülye is megfordult, összenéztek, majd elindultak az asztalunk felé. A fiúkkal csendben figyeltük, mi fog történni. Hát, nagy jelenetet nem rendeztek, de vicces volt, ahogy Leo bevágta magát Adam mellé, így Levi leesett a padról. Jared kiröhögte, Nick meg odament az ikrekhez, mögöttük állva, idegesen méregette Levit.
 - Megoldva - vigyorgott Brent, majd elindult a többiek felé, kajával a kezében. Mi meg követtük őt. 
 Beültem Rose és Adam közé, akik fuldokolva nevettek az iménti jeleneten. Az ikrek mellett a hülyék foglaltak helyet, Carla, Brent, Kris és Leila halkan beszélgettek, April csatlakozott Markhoz és Davehez, akik egymásba tömködték a rizst, én pedig félrepillantottam az éppen feltápászkodó Levira. Nyugodt mosollyal az arcán átsétált Scottékhoz, velük dumált meg valamit, majd intett - ja, felém is - és kiment az ebédlőből. Nagyon reméltem, hogy leszáll majd rólam.
 - Jen - hajolt közelebb Adam, hogy hallhassam, mit mond - Mi volt ez az előbb? - nézett a szemembe. Minek hazudtam volna neki?
 - Nem bírom a srácot - közöltem.
 - De hát nem is ismered - mosolyodott el.
 - Nem is akarom - nevettem el magam, mire megvonta a vállát.
 - Figyelj csak - kezdte - Van kedved eljönni velem valahová a hétvégén?
 - Persze - bólintottam, mire mondani akart valamit, csak Dave megdobta rizzsel.
 - Idióta! - röhögött fel, majd Dave felé dobta a szószos tányért, ami sajnos célt tévesztett és egy kilencedikes lányt talált el. Erre mindannyian elhúztuk a szánkat, majd mikor a lány felugrott és visítozni kezdett kitört belőlünk a nevetés - Most mennem kell. Majd hívlak - szólt Adam, aztán felpattant és elhúzta a csíkot, még mielőtt az áldozat szólt volna egy tanárnak.
 - Uh, nekem is mennem kell. Nem adtam oda Levinak a festéket - jutott Rose eszébe.
 - Milyen festéket? - néztek fel az ikrek az ebédjükből.
 - Graffiti - vigyorgott. Ja, Rose bírta a veszélyt, este néha kiszökött a suli hátsó udvarára és Levijal, meg a haverjaival tisztelték meg a falakat művészi tehetségükkel. Gondolkodtam a dolgon, mi lesz, ha elkapják, de szerinte ez tuti biztonságos volt, nem kellett érte aggódnom. Hát, reméltem, igaza van.
 Krisszel otthon megcsináltam a házit, áthozta Lolát, hogy szem előtt legyen. Máté felhívott skypon - azt azért nem értettem, hogy addig miért csak késő éjszaka beszélgettünk -, így megismerkedhetett az előző este megemlített Lolával. Dani kiabálva, meg ugrálva ért haza, azt mondta szerzett munkát a cukrászdában, hogy találkozhasson A LÁNNYAL. Krisszel csak csöndben hallgattuk a beszámolóját, nem szóltunk bele, felnőtt ember. Viszont Kris állítása szerint Lisa két napja szinte nem is volt otthon, vagy, ha meg igen, akkor a szobájában gubbasztott. Hoppá. Sokáig gondolkoztam azon, hogy megemlítsem-e Daninak, hogy ki Lisa öccse. Végül nem tettem. Hagytam neki egy kis meglepetést.

 A hétvégéim lassan teljesen elvesztek. Szombaton Krisszel voltam vásznat, meg festéket venni, aztán Tobyéknál megrajzoltuk a kép alapjait. Délután Rosezal, Leilával és az ikrekkel voltunk Lorának is keresni egy kiskacsát, mert ő mindennél jobban akart egyet. A Central Parkig sajnos nem jutottunk el, úgyhogy a környéken vadásztunk a madárra. Hát, nem jártunk szerencsével, viszont Rose talált egy elhasznált autógumit. Azt mondta, hazavitte hintának. Legalább neki sikerült örömet szereznünk.
 Vasárnap Adam felhívott, hogy nincsen-e kedvem elmenni vele fagyizni. Persze, hogy volt. Közben sétáltunk egyet a belvárosban, beszélgettünk, elmondtuk egymásnak a problémáinkat. Adamet kicsit sokkolta a tananyagmennyiség - ezek a tanárok! -, irodalomból versenyre akarták küldeni, így bizonyítania kellett, hogy "ő aztán olyan sötét ebből a tárgyból, mint az éjszaka, csak puskázott a dogánál, mert elfelejtett tanulni". Az én beszámolóm kissé tovább tarott, elmeséltem, hogy nagyon örülök Máténak, csak nem tudunk túl sokat beszélgetni, hogy a bátyám valószínűleg abban a pillanatban is csajozott, és, hogy ez a Levi gyerek ijesztően rám szállt, folyamatosan üzenget facen, meg emaileket küldözget. Jó, azért a lelkizést végigröhögtük, segíteni igazából nagyon nem tudtunk egymáson, de jól esett kiadni magunkból a dolgokat. Aztán délután Rose átjött hozzánk, később Leila is csatlakozott. Tanultunk. Még szép, hogy vasárnap délután gőzerővel magoltam.

 A motorról nem láttam túl sokat a körülöttem lévő dolgokból. Ugyanis nyolcvannal mentünk. Nem tudom, miért, nem voltunk késésben, de hiába kiabáltam előre Krisnek, hogy lassítson, vagy nem hallotta vagy nem is akart hallgatni rám. 
 Szóval, miután megérkeztünk csapzottan, bogarakkal, falevelekkel és egyéb a levegőben repkedő valamikkel a hajamban sétálhattam át a folyosókon. Mire a teremhez értünk valaki megajándékozta a frizurámban lévő kis gyűjteményemet egy kávés pohárral. Nagyon boldog voltam. Kris viszont nem nézte jó szemmel, hogy megdobáltak, ezért ráüvöltött a srácra, aki ijedten elfutott. 
 - Ne már! Én szeretem, ha szívatnak! - röhögtem fel, aztán előre döntöttem a hajam, hogy kicsöpögjön belőle az... Asszem' víz. Kris megrázta a fejét, majd bement a terembe. Utána indultam én is, csak egy kéz hirtelen elém vágódott és becsapta az ajtót. Lassan elfordítottam a fejem. Úgyis tudtam, hogy ki az, minek akadtam volna ki?
 - Nem fogsz válaszolni, ugye? - villantotta Levi a szívtipró mosolyát, mikor nekidőlt a falnak.
 - Nem - mondtam. Előreléptem, majd a kilincs felé nyúltam, de Levi beállt elém, így maradnom kellett.
 - Azért, gondolom, nem bánod, ha néha összefutunk - kacsintott rám, gyorsan csattogtatva rágóját.
 - De. Bánom. És örülnék, ha nem zaklatnál - forgattam meg a szemem.
 - Én? Én zaklatlak téged? - nevetett fel erőltetetten - Te vagy az, akinek a gondolata sem hagy engem nyugodni - szólt halkan, majd halványan elmosolyodott és egy lépéssel megállt velem szemben.
 Aztán az ajtó kivágódott, pont neki Levinak, aki egyensúlyát elvesztve megbotlott és nekiesett egy kilencedikes srácnak. A teremből Toby lépett ki, mellette Krisszel és Brenttel. Míg az utóbbi kettő felhúzott szemöldökkel, vigyorogva végignézték, ahogy Levi a földön forgolódott, addig Toby odalépett hozzá, megragadta a karját és felrángatta a padlóról.
 - Húzd innen a segged, Levi! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd arrébb lökte Levit. Aki, mikor már biztos lábakon állt, elvigyorodott, beletúrt a hajába, majd visszalépve Tobyhoz, határozottan lecövekelt.
 - Kérem a telefonom - nyújtotta ki a kezét, miután áttapogatta a zsebeit és megállapította, hogy két perc alatt eltűnt a telója. Toby mosolyogva megvonta a vállát, jelezve, hogy nála aztán nincs. Ezután Kris lépett oda hozzájuk, nevetve, kezében az ominózus darab, azzal integetett Levi képe előtt - Kösz - kapta ki Kris kezéből, majd sarkon fordult, intett egyet felém és elrobogott.
 - Imádlak titeket - sóhajtottam fel, majd rámosolyogtam a fiúkra.
 - Őt imádd - mutatott Brent a Krisre, a varázsoló pillanatgyilkosra.
 Ezek után röhögve vonultunk be a terembe, ahol kis híján ledarálta a fejünket egy játékhelikopter, amit a három hülye irányított és az ikrek kergettek. Nem. Velük kapcsolatban már semmin sem tudtam meglepődni. Csak pár dolgon. Rose és Leila rögtön letámadtak, hogy beszámoljanak egy tizenéves, internetes művészről, aki állítólag jégkrémmel fest. Carla adott pár jegyzetet órákról, aztán visszament Brenthez, aki hozott neki forrócsokit, közben megnézték Kris új trükkjét. Natalie Tobyval beszélgetett valami könyvbemutatóról, egészen addig, míg a hajába nem gabajodott a kis helikopter propellerje. Erre csak sóhajtott egyet és megkérte Carlát, hogy segítsenek neki kiszedni. Hát, Toby nem így reagált, mert azonnal felpattant a helyéről, odarohant a hülyékhez, kikapta Nick kezéből a távirányítót és a földhöz csapta. Mondanom sem kell, összetört. Ezután az ikrek eltemették a tönkrement darabot az osztály narancsfájának cserepében, azt hajtogatva, hogy "nyugodjon békében". Szerettük a hétfő reggeleket. Azok mindig olyan mókásak voltak.
 Az órákon bedobtuk magunkat, Leonak egész napos hisztijei voltak a játéka miatt, állítólag karácsonyra kapta az anyukájától. Erre a fiúk röhögőgörcsöt kaptak, szétszekálták szegényt. Az ikrek és Rose kicsit együtt érzőbbek voltak, ők vigasztalták, míg a többiek szendvicsekkel dobálták Leot. Carla háborgott, mert nem sikerült megcsinálnia Natalie haját, akinek frizurájába még mindig bele volt ragadva pár propeller, bár ő csak a vállát vonogatta, mondván, hogy "amíg a tanulásra tud koncentrálni, addig nem érdekli semmi". Toby Nickkel vitázott, hogy ha már "vezet akkor próbálja már meg normálisan, különben betöri az orrát". Rose az elölrébb ülő Leilának kiabált valamit folyamatosan, amin a lány nagyokat röhögött. Azt azért hozzátenném, hogy ezt mind órán sikerült véghez vinnünk. Rose szerint ez nem volt nagy gond, náluk már megszokták a tanárok, hogy ilyenek. Ez amúgy tök jó, nem?
 Este a bátyám hazahozott egy lányt vacsorára. Persze, hogy Lisa volt az. És persze, hogy felismert. Ami azt illeti, a vacsi azzal kezdődött, hogy amint Lisa meglátott, odarohant hozzám és megölelt. Én pedig viszonoztam az ölelést, nevetve üdvözöltük egymást, eközben Dani csak bámult minket. Aztán megkérdezte, hogy honnan ismerjük egymást. Mi meg elmagyaráztuk neki, hogy Lisa gyakorlatilag a szomszédban lakik, Krisszel, aki nem más, mint az öccse. Na, erre szegény teljesen összezavarodott, egész vacsora alatt őt vigasztaltuk. Lisa azzal, én biztos kezekben vagyok - Krisre gondolt, persze -, én meg azzal, hogy "sajnálom, hogy ilyen hülye". Erre lemajmozott, én kiröhögtem, anyuék fejcsóválva megállapították, hogy mi sajnos nem változunk, Lisa meg kuncogva figyelte az abban a pillanatban kialakult vitánkat. Aztán Kris lesétált az emeletről - asszem' a gépemen javított valamit -, sokkot kapva a látványtól. Ekkor apu szólt neki, hogy nincs semmi baj, csak a szokásos balhé, mire Kris vállat vont és leült hozzánk enni. Jó kis este volt. 

A pályázatra készülő alkotásunk már ütötte az alapok kegyetlenül magas fokát, miután a hétvégét Natalienál töltöttük. Mármint szó szerint, ott is aludt a kis csapatunk. Igaz, Rose egész idő alatt Natalie aranyhörcsögével szórakozott - befestette a lábait, rárakta egy papírra és hagyta, hogy össze-vissza szaladgáljon -, de ő is kivette a munkából a részét, sőt kitalálta, hogy a höri mancsnyomaival meg lehetne csinálni az apróbb virágokat a háttérben. Gyerekes agyszüleményének köszönhetően megspóroltunk egy csomó időt a festéssel, viszont az állat teljesen kinyúlt, mire végeztünk. Szerencsére komoly baja nem lett, megetettük almával és már rohangált is tovább. Ez alatt Kris és Toby kontúrt festett, én meg Leilával és Natalieval rendeztem az apróbb részleteket. Mondanom sem kell, hajnalokig dolgoztunk, de megérte. Egész jól sikerült, bár a fiút még valahogyan a vászonra kellett varázsolnunk. Nem szó szerint...