- Undorító vagy - fintorgott Kris, miután beleharaptam a hambiba. Felröhögtem, de csak óvatosan, nem akartam megfulladni a kajától. Nyeltem egyet, majd ránéztem Kris adagjára. Narancslé, fagyi. He?
- Ennyi? - vontam fel a szemöldököm.
- Ennyi pont elég - szólt, miközben a szemébe lógó frufrujával szórakozott - Nem akarom úgy végezni, mint te - röhögött fel. Erre megdobtam krumplival. Azt azért hozzátenném, hogy én rajtam sose volt fölösleg. Még akkor sem, ha nagyon akartam. Nem tudom, miért, ilyen az alkatom - Nem úgy értettem! - tette maga elé a kezét, nehogy újabb "sült krumpli-támadást" indítsak - Ezekkel szép lassan ki fogod nyírni magad - mondta, mire megrántottam a vállam.
- Legalább olyas valami miatt halok meg, amit szeretek - azzal folytattam az evést.
Mikor az iskola elé értünk Kris kitett, hogy induljak el befelé, amíg ő leparkolt. Besétáltam a nagy kapun, egyenesen át az udvaron, mikor összefutottam Adammel és Aprillel. A bejárathoz vezető lépcsőn üldögéltek, beszélgettek valami sorozatról.
- Sziasztok - intettem.
- Szia Jen! - kiáltottak felém.
- Kire vártok? - néztem körbe. Ugyanis valami oka lehetett annak, hogy csak ott üldögélnek.
- Én rájuk - biccentett Ad a fedett padok felé, ahol Scott, Mark, James és Dave egy lánnyal beszélgetett.
- Mit csinálnak? - kérdeztem totál elképedve, ugyanis mikor Mark lehajolt, hogy bekösse a cipőfűzőjét a lány szoknyája beleakadt a sapija csatjába. Így aztán, mikor Mark felnézett a szoknya fellibbent... Az apró srác lefagyott, a többiek röhögtek, a lány meg nyakig elvörösödött. Ezután Mark kapott egy pofont, a lány meg berohant a suliba.
- Csajozni próbálnak - nevetett fel Adam. Mosolyogva megráztam a fejem, majd leültem April mellé.
- És te? - néztem rá. Kuncogva mutatott el a távolba, ahol Nick és Jared az ikreket tolták egy talicskában. Előttük Leo ugrált, gondolom, arra figyelt, nehogy a felboruljanak. Aztán a hülyék észrevettek engem és megindultak felém és az ikrekkel. Majd megálltak mellettünk, letették a talicskát, az ikrek meg egymás mögött ücsörögve, nagyokat pislogtak rám belőle - Ezt meg honnan szedtétek?
- Jó, mi? - vigyorgott Leo - Anyukámtól kaptam szülinapomra.
- Miért pont talicskát kértél? - nevettem fel Aprillel.
- Autót kértem - kezdte -, de azt mondta, hogy azt nem vesz. Így jött ez. Ennek is van kereke - mutatott végig a taligán Leo. Erre mind röhögtünk, aztán Adam szólt, hogy valakinek nagyon tetszem... Hátrafordultam, majd felnevettem, ugyanis Jared beült mögém és a hajammal játszott.
- Ha lehet, ne vágd le - kértem meg, mire komoly arccal bólintott, majd elkezdte az egyik tincsemet szaglászni... April mosolyogva, Adam pedig elrettenve figyelte, ahogy a másik két hülye is a hajammal kezdett szórakozni. Közben Kris is megérkezett, pacsizott Adammel és leült mellénk.
- Mi is oda akarunk ülni! - nyávogta Megan, majd megpróbált kikászálódni Lora mögül.
- Várjatok, így kifogtok esni! - szólt rájuk Nick és már állt is fel, de késő volt. A talicska megbillent, az ikrek meg kiborultam belőle. Erre már Leo és Jared is felpattant és már rohantak is a lányokhoz, akik nyögdécselve próbáltak kimászni a rájuk burult taliga alól.
- Jól vagytok? - ugrottunk oda mi is, mert elég fájdalmasan nézett ki a helyzet. Jared arrébb lökte a nehéz tárgyat, Nick és Leo pedig felrángatták az ikreket a földről. Majd leültették őket a lépcsőre és velük szemben leguggoltak.
- Jól van, nincs semmi baj. Hol fáj? - kérdezte Leo Lorát.
- Itt - mutatott a lány a könyökére, amit felhorzsolt. Magam elé húztam a táskámat, kotorásztam benne egy darabig, kivettem belőle egy dobozt, majd Leonak nyújtottam. Elvette, aztán összeráncolt homlokkal felém fordult.
- Miért hordasz magaddal ragtapaszt? - kérdezte.
- Láttad te már Jennyt közlekedni? - szólt közbe Kris, mire Adam felnevetett. Mosolyogva megvontam a vállam. Ők tudták a legjobban, hogy milyen béna vagyok. Tapasztalat.
Lorát sikerült leápolnunk, viszont Megannek, mintha agyrázkódása lett volna. Kissé kába volt, lábra se tudott állni, Nick és Jared segített neki elindulni. Ugyanis közben becsengettek. Tehát, miután feltámogattuk az ikreket az emeletre, keserves búcsút kellett vennem Apriltől és Adamtől a következő szünetig. A teremben mindenki tágra nyílt szemekkel figyelt bennünket, Rose kíváncsi volt, hova tűntem, Carla Megannek próbált segíteni, Kris beállt beszélgetni Brenthez és Tobyhoz, Natalie meg Leilával olvasott.
Aztán bejött a tanár és elkezdődött az óra. Szerencsére nem volt túl feltűnő, hogy Megan nem volt magánál. Így következő szönetben Nick ment oda hozzá, felült a padjára, a kábult lány meg az ölébe hajtotta a fejét, így aludt el. Leo elkísérte Lorát a mosdóig, hogy meg tudja mosni a könyökét, ugyanis a ragtapasz csípte a sebét. Jared egyedül maradt, ezért Rosezal és velem beszélte meg, hogy őt annyira elhanyagolták. Reméltem, azt azért tudta, hogy csak öt percre maradt magára...
Ebédszünetben mindannyian a kajáldába indultunk. Megan már úgy, ahogy, de rendbe jött, már képes volt járni és mondatokat értelmezni, így ő Lorával ment elöl. Én Rosezal beszélgettem, elmesélte, mit festett előző nap az egyik irodaépület falára Levijal, meg a haverjaival. Aztán hirtelen valakik visszarántottak, és anélkül, hogy bárki is észrevette volna - azt azért hozzátenném, hogy közben Rose még nagyban mesélt, ráadásul nekem, és nem látta, hogy eltűnök... - elvonszoltak egy másik folyosóra. Nem láttam a támadóimat, csak össze-vissza rugdostam a levegőbe, hátha eltalálok valakit. Szerencsémre sikerült, az engem szorongató személy hirtelen elengedett, én pedig megpördültem. Aha, csak pechemre Nicket rúgtam ágyékon, így ő összegörnyedve fetrengett a földön.
- Szép volt - nevetett Leo mellettem.
- Ne haragudj, nem volt szándékos! - kaptam a szám elé a kezem.
- Ne hülyéskedj... - szólt Nick - Ügyes rúgás... - emelte fel mindkét hüvelykujját a magasba. Leo felsegítette őt a padlóról, majd miután kiszenvedte magát, visszatért a tárgyhoz - Jen... - kezdte fájdalmas arccal.
- ... Segítened kell nekünk! - folytatta Leo, majd mindketten összetették a kezüket és kölyökkutya-szemekkel bámultak rám.
- Mi történt? - hüledeztem, mert megijesztett a helyzet. Miért nem Krist kérték, hogy segítsen? Ő volt az osztály mindene, ő felelt értünk.
- Mi... - mondta Nick majd Leora nézett, gondolom, azt várta, hogy ő fejezze be a mondatot. Ő viszont megrázta a fejét, így jelezve, hogy ő sem meri kimondani - Mi... - fordult vissza felém Nick, majd inkább becsukta a szemeit - Beleszerettünk az ikrekbe! - kiáltották egyszerre. Nem tudom, milyen reakciót vártak tőlem, mert ahogy mosolyogni kezdtem azzal az "óóó, de aranyooos!" pillantással, rögtön összenéztek, olyan "most ölnöm kell" fejjel.
- Most meg mi bajotok? - néztem rájuk.
- Hát az, hogy... - kezdte Leo - ...ők az ikrek! - mondta, mire Nick heves bólogatásba kezdett.
- És? - néztem furán. Merthogy én is tudtam, hogy ők az ikrek.
- Ők a mi barátaink. És nem szerethetünk bele a barátainkba! - Leora rájött a hiszti, folyamatosan kiabált, a körmét rágta és fel-alá járkált.
- Miért ne? - mosolyogtam.
- Hát mert... igazából fogalmam sincs, miért, csak nem.
- Nincs akadálya - vontam meg a vállam, mire a két hülye összenézett, elgondolkodott, majd finoman elmosolyodott - Egy kérdésem lenne... Melyikőtök melyikükbe szeretett bele? - suttogtam félve, nehogy félreértés legyen az egész.
- Lora - tette fel a kezét Leo.
- Megan - szólt Nick mosolyogva. Ez így tök jó, nem volt félreértés. Ezek után elindultunk a többiek után indultunk. Az ebédlő tele volt, már a folyosóról lehetett hallani az őrjöngést. Közelebb hajoltam Leohoz, majd suttogva megkérdeztem:
- Miért tőlem kértetek segítséget? - erre furán nézve megrázta a fejét.
- Mert alap, hogy fiúktól nem kérünk tanácsot, Natalie lebarmozott volna, Rose kinevet, Carla uncsi szerelmes pillanatokról mesélt volna, Leila meg tuti, hogy elkezd idézni valamelyik beteg filmjéből - mosolygott - Ezen kívül - tette hozzá - barátok vagyunk - na, itt teljesen elérzékenyültem.
A többiek már foglaltak helyet nekünk, sőt, Rose még kaját is rendelt nekem. Mikor leültünk hallottam, ahogy Nick súgott egy "mikor mondjuk el nekik?" kérdést, amire a válaszom egy egyszerű "amikor akarjátok" volt. Na most, ez nem teljesen úgy történt, ahogy elképzeltem. Először is megkezdtük az evést, így tök váratlanul ért mindannyiunkat, amikor Leo és Nick átültek az ikrek mellé, súgtak valamit a fülükbe, majd vigyorogva várták a választ. Hát, az addig kissé kába Megan teljesen kijózanodott, ijedten összenézett testvérével, aztán mindketten sírni kezdtek, felpattantak a padról és kirohantak a kajáldából. Külön öröm, hogy a jelenetre a teremben lévő összes diák felfigyelt és két pillanat alatt csend lett.
- Nem történt semmi! - ordította Kris - Beszélgessetek csak tovább, senki nem sérült meg! - folytatta, majd halkan hozzátett egy "eddig legalább ist" és szúrósan a hülyékre nézett. Amit Kris leginkább utál, az az, ha valamelyik barátját megsértik, bántják vagy ilyesmi. Kisre az egész suli hallgat, ha akar, ha nem, így aztán mindenki folytatta amit addig csinált. Én meg felugrottam a helyemről, kirohantam az ebédlőből és még az sem érdekelt, hogy Rose kiabált utánam.
Könnyű volt megtalálni a lányokat, tök csendesek voltak a folyosók, így hallatszott a zokogásuk. A mosdóban próbálták lemosni az elkenődött szemfestéküket. A két kis szőke fejecske folyamatosan a csap alá hajolva hűtötte magát.
- Hé - suttogtam, mire felém fordultak - Minden oké? - na, ezt nem kellett volna, ugyanis újra sírni kezdtek, majd lerohantak, hogy megölelhessenek. Szóval ott álltunk hárman, totál meggyötörten.
- Azt mondta, hogy szeret... - szipogta Megan.
- Nekem is... - mondta Lora.
- És ez rossz? - értetlenkedtem. Mi van itt mindenkivel?
- Nem. Mi is szeretjük őket... - motyogták.
- Na! Ez jó hír! Már azt hittem, nagyobb a baj - sóhajtottam.
- De mi még kicsik vagyunk... - törölgette a szemét Lora - És félek...
- Leotól? - nevettem fel, mire a lány megrázta a fejét.
- Egy kapcsolattól - mondta. Hajjaj, itt volt a gond. Úgy három percig állhattunk ott, ölelkezve, mikor a mosdó ajtaját valaki feltépte és bevágtatott egyenesen elénk. Carla volt az, mögötte Leilával és Rosezal. Az utóbbi két lány ijedt arccal figyelte az ikreket.
- Mi volt ez? - nézett végig rajtunk Carla, akit kissé feszített az ideg.
- A két hülye hogy van? - toltam arrébb magamtól Megant és Lorát, akik rögtön átszaladtak Leilához, hogy megöleljék.
- Sehogy - rázta meg a fejét Carla - Kris éppen most veri szét őket.
- Mi van? - sikítottam fel teljesen egyszerre az ikrekkel. Akik már rohantak is ki a mosdóból, én meg persze utánuk.
Szóval, mint az őrültek, szaladtunk át a folyosókon, be az ebédlőbe, ahol már nyoma sem volt az osztálynak, sőt a fél iskolának sem. Na, Loráék rögtön vették a lapot, a suli kijárata felé futottak. Hát, mire utol értem őket addigra már kint álltunk az udvaron és a nagy tömeg közt próbáltuk átverekedni magunkat. Ami nem volt túlzottan jó ötlet, mert Kris és Brent éppen akkor nyomták a falhoz a két hülyét. Akik bármennyire is ellenkeztek, nem tudtak szabadulni a fiúk szorításából. Szegény Jared nem is tudta, mi van, csak segíteni próbált, de Toby lefogta őt is. Ahogy láttam, Nicken - akit Brent kapott el - már díszelgett is egy-két lila folt, míg Kris a pólója nyakánál fogva rángatta Leot. Az ikrek szívinfarktussal küzdve rohantak oda a két sráchoz. Szegények olyan alacsonyak voltak, hogy Brent mellett óvodásoknak is elnézhették őket. Aztán Lora elkezdett kiabálni Krisszel, hogy "azonnal engedje el Leot, különben szól egy tanárnak". Igen, mert, ha Kris balhézik, azt mindenki elnézi neki, senki nem szól senkinek, hagyják, hogy azt tegyen, amit akar. De erre még ő is abbahagyta a kínzást. Nem, nem a "tanár" szó hallatán, hanem mert Lora kérte. Elengedte Leot, majd intett Brentnek is. A két hülye folyamatosan levegő után kapkodott, nem sokáig, ugyanis az ikrek azonnal lerohanták őket, és amilyen gyengék voltak, olyan nagyot is estek mind a négyen. Erre az összes diák elkezdett "fújjolni", majd a közönség szétszéledt. Természetesen az osztályunkon, Adamen és Aprilen kívül senki nem maradt az udvaron, mindenki visszament enni. Kris a fejét rázva indult el Brenttel az épület felé, míg utána nem mentem.
- Te normális vagy? - kiáltottam rá, mire felnevetett, széttárta a karját, majd tovább ment.
Mire megfordultam már én is nevettem. A két hülye a földön feküdt, rajtuk az ikrekkel. Megan megcsókolta Nicket, Lora viszont sírt, teljes erejéből ölelgette Leot. Rose röhögött, Carla csak finoman mosolygott Leilával, Natalie Toby mellett állva, csöndben figyelte a történteket, Jared meg eltűnt, valószínűleg elment valahova duzzogni.
- Rose - suttogtam, nehogy megzavarjam a csodás pillanatot. Szerencsére időben kapcsolt és nem kezdett el kiabálni. Így csendben elslisszoltunk a többiek mellet, bár Adam meglátott, kérdőn nézett végig rajtunk, majd inkább ránk hagyta és tovább beszélgetett Aprillel és Leilával. Mi meg lassan besétáltunk az kajáldába, ahol meg is találtuk Jaredet. Felkönyökölt a padra, úgy támasztotta meg a fejét, az ebédjét túrta a villájával. Mondhatni, kajába fojtotta a bánatát.
- Veled meg mi van? - tette fel "kedvesen" a kérdést Rose, majd beült mellé a padba. Jared nagyokat sóhajtott, bociszemekkel figyelt minket.
- Megint egyedül leszek... - szólt.
- Miért lennél egyedül? - néztem rá értetlenül.
- Mert őket most csak is az ikrek érdeklik. Én hanyagolható vagyok, nem vagyok más csak egy haver - motyogta, majd ráfeküdt a padra.
- Ne butáskodj! - mondtam, mielőtt Rose mondhatott volna bármit is, ami nem kívánatos - Minden rendben lesz. Hidd el, veled is ellesznek majd, nem hagynak egyedül. Van, hogy más emberek fontosabbak nekünk egy kis ideig, de ez majd el fog múlni. Csak várnod kell - mosolyogtam rá. Erre felállt és megállt velem szemben.
- Köszi, Jen - mondta, de nem ment el, csak lehajtott fejjel ácsorgott. Aztán leesett, én pedig széttártam a karom, amolyan "gyere, tudom, hogy szeretnéd" stílusban, mire felcsillant a szeme és közelebb lépett, hogy megölelhessen.
- Most már elengedhetsz - nevettem fel egy kis idő múlva, mikor már nem tudtam szabadulni.
- Ó, tényleg. Bocsi - mondta, majd elengedett, intett nekünk és kiment az ebédlőből.
- Ugye tudod, hogy most teljesen magába van roskadva? - ugrott le Rose a padról.
- Tudom. Éppen ezért kell vele lennünk egy darabig - mondtam, mire Rose elhúzta a száját. Ez volt a véleménye az egészről. Nem hibáztatom.
Miután hazaértünk, Kris benézett Lolához, hogy jól van-e, mert ő ugyebár átjött hozzánk tanítani. Aztán, ahogy beléptünk a házba kedvünk támadt hányni. A bátyámék éppen a kanapén röhögtek valamin. Lisa Dani ölében ült, homlokát az övének támasztotta, majd súgott neki valamit és megcsókolta.
- Ne mááár!!! - ordítottuk Krisszel tök egyszerre, majd felrohantunk a szobámba.
Ahol először is átgondoltuk az életünket a látottak miatt. Majd végre nekikezdtünk a tanulásnak. Nyolc körül haza értek a szüleim is, megvacsiztunk, majd búcsút vettünk a vendégektől. Aztán felrohantam az emeletre, mert hívásom volt. Máté. Úgy húsz perce beszélhettünk, mikor már teljesen elfáradt és inkább elment aludni. Még mindig nem tudom, hogy miért hajnalban kell beszélni a másikkal, de végül is nekem mindegy volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése