- Mi ez a nagy öröm? - mosolygott rám Rose, aztán észbe kapott - Máté, ugye? - kérdezte. Már szinte mindent tudott rólam. Úgyhogy bólintottam - Jut is eszembe! - kapott hirtelen a fejéhez - Carláék ma bulit tartanak. Te is jössz? - húzta vigyorra a száját.
- Szerintem ez nem túl jó ötlet - szólt mögülem Kris, mire felé fordultam - Jenny és a buli? - röhögött fel.
- Jól van, többé nem fog előfordulni! Most vigyázok magamra! - mondtam, majd visszafordultam Rosehoz - Én is megyek.
- Rendben, szólok Carlának - mosolygott rám. Legalább valaki hitt bennem.
Jó, a "Jenny és a buli" mondat után mindenki ijedt tekintettel fordult felém. Persze, azóta már mind rájöttek, hogy én okádtam tele Carláék nappaliját első nap. De most komolyan! Nem történhet meg még egyszer! Legalább is... reméltem.
Az órák hihetetlenül gyorsan teltek el, főleg, mert nem is figyeltünk a tanárokra. Az esti buli témája mindent vitt. A házival sem törődtünk, hiszen mindenki tombolt a "péntek vaaan!" hangulattól. Végül is, ki bírta volna veszteg? Hát, nem mi. Így került a táblára pár megrágott csokoládé darabka, a tanári asztalra az igazgató vízilóvá photosoppolt képei, majd Nick egyik foga - ezt máig sem értem... - és a padlóra virágföld. Ja, az ikreknek virágot ültetni volt kedvük. Rosenak meg begraffitizni a falat. Nem akadályoztuk meg őket. Minek? Jó, a fél osztály járt az igazgatóinál, de hát ez van. Legalább röhögtünk egy jót.
Suli után Rose és Leila is velem jött haza. Kris hamarabb elment, mert még le kellett rendeznie az esti gyerekcsőszködést valakivel. Ugyan is Lisa dolgozott este, Dani is - jó, mondjuk rá nem mertünk volna bízni egy életet -, ő meg ugye bár eleve nem lehetett otthon.
Leila azonnal letámadta az ágyamat, Rose meg a gépemet. Az egyik, mert fáradt volt, a másik, mert meg akarta osztani facebookon mai alkotását. Én meg, gondoltam, lezuhanyzok és átöltözök estére. Fekete farmer, kék pulcsi, piros converse. Csak a szokásos. Rose koptatott farmerben, szegecses felsőben és bakancsban ücsörgött a székemen, Leila meg piros, virágos ruhában nyomkodta a telefonját. Én zenét hallgattam és rajzolgattam, míg ők el nem végezték a dolgaikat. Aztán leültünk beszélgetni. Elütöttük az időt, filmeket, együtteseket, énekeseket pontoztunk. Tipikus "unatkozunk, valamit muszáj csinálnunk" elfoglaltság. Mindegy, egész jól mulattunk.
Aztán Leila kapott egy "nézzetek ki az ablakon" sms-t, így rohantunk a szobám másik végébe. Majdnem kiestünk a párkányon. A szemben lévő ház ablakából Kris integetett, röhögve. Mi meg visszaintettünk.
- Mehetünk? - vihogott Kris.
- Aha - ordítottuk át.
Felkaptuk a táskánkat, majd lerohantunk a lépcsőn. A földszinten összefutottam anyuval, gyorsan elmagyaráztam neki, hogy több, mint valószínű, hogy később fogok hazaérni. Ő erre csak bólintott. Örült neki, hogy nem egyedül mentem el. Kivágtuk magunk előtt az ajtót, majd megálltunk Kris előtt. Aztán indulhattunk is.
Végig beszélgettük és röhögtük az utat. Rose Leilával énekelt, én bekapcsoltam a telefonom, hogy adjam a zenei aláfestést, Kris meg videózott. Majd, miután elkészült a "videoklip", feltettük facebookra. Nem vagyunk szégyenlősek.
Aztán megérkeztünk Carláék háza elé. Gyorsan eltettem a telefonom, majd követtem a többieket, be a házba. Hát. A káosz nem kifejezés arra, ami ott volt. A nappali közepén pár felborított asztal és szék hevert. Körülöttük trükközött Adam a rollerrel, Scott és James gördeszkával, Nick pedig - meg sem lepődtem - szánkóval. A lépcsőn ültek az ikrek, ők szilveszteri trombitákat fújtak, a szabad helyeken mind táncoltak, a hangszórókból egy Linkin Park szám üvöltött. Brent egy tálca itallal közelített felénk, mire elhúztam a számat.
- Felejtsd el! - röhögött rá Kris. Brent felnevetett, intett, aztán tovább sétált.
Rose hirtelen felkiáltott, mert megtalálta Aprilt, úgyhogy azonnal le is rohantuk szegényt. A lépcső mellé tolt fotelon ült, majd, mikor észrevett minket, széles mosollyal integetni kezdett.
- Sziasztok - köszöntött minket. Rose felült April mögé, a fotel háttámlájára, én és Leila pedig a karfára. Azonnali beszélgetésbe kezdtünk, mert már kerek hat órán keresztül nem találkoztunk. Van az úgy. Jó, már az első percben feltűnt, hogy April ivott... Nem is keveset. Sajnáltam szegényt, mert Rose és Leila szétröhögte rajta a fejét.
Rose megtalálta Carlát, aki szintén nem volt magánál, és mivel mindenképp táncolni akart velünk, nem tehettünk mást. Táncoltunk. Megtámasztottuk Carlát, nehogy felboruljon. Aztán megérkezett Brent, átvette tőlünk a barátnőjét és lassúzni kezdtek a Party rock anthem-re. Aztán megérkezett Adam többi haverja is - Mark, Dave és Levi -, akik rögtön letámadták Adet. Szó szerint. Estek egy jó nagyot. Aztán Mark észrevett engem, odajött hozzám és köszöntött egy "Angyalkaaa! De jó, hogy látlak!"-kal. Később Adam is csatlakozott hozzánk, lepasszoltuk neki Aprilt és mentünk táncolni. Dave felkérte Roset, így ők is eltűntek valahová, Krist meg azóta nem is láttam, hogy megérkeztünk.
Tizenegy körül fáradtam ki teljesen, így ott hagytam Roset és Leilát, majd megkerestem Brentet. A konyhában volt, éppen egy pohár vizet nyújtott át Carlának, aki jegelte a fejét.
- Mi történt? - néztem rájuk döbbenten.
- Lefejelte a zuhanyrózsát - röhögött Brent. Fogalmam nincs, hogy mit kereshetett Carla a zuhanyzóban - Jobban vagy, kicsim? - nézett Brent a barátnőjére, mire ő bólintott - Hát, ez nem volt túl meggyőző... Menjünk ki a többiekhez - mondta, aztán karon ragadta Carlát és az én segítségemmel kivezettük őt a nappaliba, majd leültettük April mellé. Aki folyamatosan röhögött, ezért Adam nem tudott inni, mert mindig kijött az orrán a kóla.
- Szia - köszöntem Adre, mire ő visszamosolygott rám.
- Milyen a buli? - nevetett.
- Nagyon vicces... - húztam össze a szemem, de be kellett látnom, hogy Adam mellett sosem bírom ki röhögőgörcs nélkül. Így csatlakoztam hozzá - A hülyék hol vannak? - kérdeztem, aztán elnéztem a lépcső felé, ahonnan éppen Nick lökte le Jaredet, aki egy kukába volt bezárva - Mindegy...
- Hali! - lépett hozzánk Kris - Kérsz? - nyújtott felém vigyorogva egy poharat.
- Nem! - ráztam meg gyorsan a fejem.
- Jó kislány! - mosolygott, majd belekortyolt a pohárba.
- Hol voltál eddig? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Ott - mutatott a terem másik végébe, ahol öt, alul öltözött lány nevetgélt és kacsintgatott Kris felé. Juj. Pislogás nélkül bámultam hol rájuk, hol pedig Krisre - Mi van? - kérdezte, mire inkább megráztam a fejem.
- Rose hová lett? - kapkodta a fejét Adam.
- Valahol arra láttam - mutatott Brent a tömeg felé. És igen. Rose a hamuasztalon állt és léggitározott.
- Részeg? - nézett Kris elképedve a lány után.
- Dehogy is. Csak... ő Rose - mosolyogtam.
Aztán lefagyott az arcomról a mosoly, ugyan is Levi állt meg mellettem, kezében két - ezt csak nem gondolta komolyan! - pohár, gondolom, az egyik az enyém lett volna, ha Adam nem vágja rá a "most foglak megölni" pillantását. Így továbbra is a poharakat szorongatta, nekem meg - sajnos - beszélgetnem kellett vele. És igen, megkaptam a "mizu, cica?", a "jól nézel ki" és a "tetszik, hogy nem hagyod magad" dumát. Hú, de örültem neki. És akkor, mint a villámcsapás, jött Toby, a megmentőm, aki arrébb lökte Levit egy "húzz már innen!"-nel.
- Jen! Megölöm Jaredet! Hol van? - kiabálta túl az üvöltő zenét.
- Arra - mutattam a folyosóra, ahol a hülye éppen a kukán aludt - Natalie? - kérdeztem.
- Nem akart eljönni. Bevallom, én sem - forgatta meg a szemeit, majd elővette a szemüvegét. El volt törve. És azt hiszem, Jared tette.
- Akkor, hogyhogy eljöttél? - néztem rá értetlenül.
- Hát, mert... Mindegy - rázta meg a fejét, majd elindult Jared felé. Szegény.
A Toby által nyújtott védelmem eddig tartott, Levi nem adta fel, leült mellém és nem szívesen mondom, de sikerült megnevettetnie. Sőt. Önként szálltam be a beszélgetésbe. És ő ezt sajnos bátorításnak vette. Nem hagyott békén, ezért egy idő után fogtam magam és elsétáltam. Kris meg utánam. Mikor visszapillantottam, Levi már Markkal és Davevel ökörködött, Scott és James pedig segített Aprilnek lábra állni. Mi pedig felsétáltunk a lépcsőn, majd a tetején megállva, háttal dőltünk neki a korlátnak. Gondoltuk, onnan majd mindent látni fogunk, nem érhet minket semmi sem váratlanul. Aha. Ezt hittük.
Persze röhögtünk egy csomót a fentről látottakon. Leo egy szál alsónadrágban rohangált át a tömegen, utána az ikrek, olyasmit kiabáltak, hogy "jöjjön vissza és vegye fel a ruháit, mert meg fog fázni!", ennek természetesen semmi hatása nem volt, mert a hülye kirohant a hátsó teraszra és bele ugrott Carláék medencéjébe. Adam Aprilt tartotta, mert állva elaludt, Dave Jamesszel kutatott valami után a kályhában. Toby unottan figyelte, ahogy Rose gitározott - nem tudom, hogy honnan kerülhetett elő az a hangszer -, Nick pedig Just Dance-ezett. Aztán... Aztán valami hihetetlen dolog történt.
Levi Markkal és Scottal beszélgetett, aztán felröhögött és megrázta a fejét. Először nem értettem, hogy mi lehetett a téma. Aztán Levi felnézett rám, meggyötört arccal, majd kiitta pohara tartalmát és megindult a lépcső felé. Iszonyat gyorsasággal termett előttem, lökött neki a lépcső szélének és támasztotta meg a kezét körülöttem a korláton.
- Eddig bírtam! - mondta. És még fel sem fogtam, mi történt, ő közelebb hajolt. Tehát. Hátrébb nem léphettem, mert lezuhantam volna a tömegbe. A srác kétszer akkora volt, mint én, így ellökni sem tudtam magamtól. Így aztán kétségbeesetten álltam és hagytam, hogy megcsókoljon. A szívem megállt, egyszerűen nem tudtam, hol vagyok és hánynom kellett. Az első csókom! De miért vele? Búúú...
Aztán véget ért, elmúlt a rosszullét, Levi elhajolt tőlem. Ijedt, kerek szemekkel bámultam rá, míg ő lehajtotta a fejét és nevetett. Már épp nyitottam volna a számat, mikor valaki leütötte Levit, aki ezután kiterült a földön. Ekkor a zene leállt, hirtelen csend lett, mindenki minket nézett. Engem, Levit és Krist. Aki lihegve, izzadtan, kipirultan támaszkodott a térdére.
- Én is eddig bírtam... - szólt. Biztos hülyén nézhettem ki, ahogy állok ott a két fiú között, csendben, tök kábultan, de nem bírtam mást tenni. Még akkor sem, ha az életem múlt volna rajta.
- Jól van, emberek! Nem történt semmi érdekes! Tűnés vissza táncolni! - kiáltotta Brent, de szerintem még ő is sokkos állapotban volt. Mivel Brent szava a suliban döntő - akár csak Krisé, Carláé és Leiláé -, mindenki folytatta a táncolást, beszélgetést, röhögést, a zene újra szólt. Mindenki el volt foglalva. Kivéve tizenkét embert.
Kris lerohant a lépcsőn, végig a folyosón, majd be a konyhába. Utána szaladtam. Mikor utol értem, mér a csap fölé hajolva mosta az arcát. Előszedtem egy poharat, töltöttem bele vizet és átnyújtottam Krisnek. Ő szó nélkül elvette, majd megitta. Aztán csönd lett. Gondoltam, nem piszkálom, hisz fogalmam sem volt, hogy mi volt ez az egész. Végül megszólalt:
- Bocsi - mondta lejatott fejjel. Bocsi? Mi az, hogy bocsi? Jó, Levi előadása sem volt semmi, de mi volt az a kirohanás?
- Nincs semmi baj... - néztem rá összeráncolt homlokkal. Majd végig gondoltam a történteket. Ha ő nincs, nem menekülhettem volna meg. Másrészt viszont, ha ő nincs, akkor ez eleve nem történt volna meg! De inkább hagytam - Köszönöm - mondtam végül. Erre ő rám nézett, elmosolyodott és újra belemártotta a fejét a csapvízbe - Meg ne fulladj... - szóltam, de már későn, mert köhögve kapta hátra a fejét. Röhögtünk egy sort, majd visszaindultunk a többiekhez. Akik már vártak ránk.
- Hol van Levi? - kérdezte Kris, ahogy megálltunk Leiláék előtt.
- Toby hazavitte - szólt Carla.
- Adam? - néztem körbe.
- Ő meg Aprilt vitte haza - mondta Leila, mire bólintottam. Aztán ránéztem az órámra. Hajnali három. Hú.
Megbeszéltem Krisszel, hogy vigyen haza, mert már elég fáradt voltam és ideje volt kipihennem a történteket. Miután hazaértem, bedőltem az ágyba. De nem tudtam elaludni. Ezért hanyatt feküdtem és a plafont bámulva gondolkoztam. Volt, hogy hülyeségekről - mint például, hogy volt-e otthon majonézes csirke - és volt, hogy egészen kiábrándító dolgokról. A számomra legkedvesebb személy képe volt csak képes arra, hogy gond nélkül hunyjam le a szemem és aludjak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése