- Gyere el velem graffitizni! - vigyorgott, majd nyomkodni kezdte a zenelejátszóját.
- Nem megyek! - ráztam meg a fejem - Levi is ott lesz, semmi kedvem megint találkozni vele.
- Majd figyelek rá, a közeledbe se mehet, csak gyere velem, kérlek, kérlek, kérlek! - hadarta, majd könyörgő pillantások közepette mosolyra húzta a száját amolyan "tudom, hogy igent fogsz mondani" stílusban.
- Jól van, megyek veletek... - adtam meg magam végül.
- Hova mész és kivel? - állt meg mellettünk Kris, majd kinyitotta a szekrénye ajtaját és kivett belőle pár könyvet. Rose elmesélte neki is az esti programunkat. Egy ideig hallgatott, a frufruját piszkálta, majd megvonta a vállát és becsapta a szekrényajtót - Én is megyek.
- Mi van? - vettem elő újra a "most lefagytam" fejemet.
- Jenny - nézett a szemembe - Te és Rose vagytok a suli legszerencsétlenebb párosa. Nem engedlek el titeket azokkal - biccentett Leviék csoportja felé - késő este. Elmegyek veletek, ott leszek és majd haza is viszlek benneteket - mondta, majd ott is hagyott minket a folyosón, ezzel lezárva a témát. Megvontuk a vállunkat, majd mi is becsaptuk a szekrényeket.
Ekkor kiáltozást hallottunk a folyosó végéről, hirtelen hátrakaptuk a fejünket. Aztán röhögni kezdtünk, ugyanis a diákok ijedten ugráltak el Adam útjából, aki egy rolleren száguldozott őrült gyorsasággal, mögötte April szorosan kapaszkodott Ad pólójába, és ahogy elnéztem, nem élvezte annyira a rollizást. Utánuk Dave, Mark, James és Scott rohangált, valami olyasmit kiabálva, hogy "azonnal álljon meg és adja vissza Dave beadandóját!". Ebből kikövetkeztethető, hogy Adam nem csinált házit, ezért ellopta Daveét. Akinek szintén ritkán lehet számítani a házi feladatára, így nem is csodálom, hogy nem akarta elveszíteni az "egyszeri alkalom" irományát.
- Parker, azonnal szálljon le arról a rollerről és engedje el Oiliver kisasszonyt is! Normális maga? - kiáltott szegény Adre az irodalom tanár, mire ő lefékezett, lesegítette Aprilt, aki - én szerintem -, ha még öt perccel tovább furikázzák, össze is hányja magát, majd mögénk futott, mondván, hogy "csönd legyen, merthogy ő most el van bújva".
Én komolyan nem hittem el, de a négy fiú nem vette észre Adamet - pedig félig kilátszott mögülünk! -, hanem tovább szaladtak a folyosón. Ez fura, Mark még rám is mosolygott, de mindegy. Ad megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd elénk sétált.
- Köszi, lányok! - mosolygott, mire motyogtunk egy "ugyan, nincs mit" félét, ugyanis még mindig elképedve bámultunk a fiúk után. Hogy lehettek ennyire vaksik?! - April, jól vagy? - nézett Adam a kissé meggyötört lányra, aki vadul bólogatott, de szerintem még forgott vele egy kicsit a világ.
- Jó a rollered - nevettem Adre.
- Köszi, reggel találtam - mutatott a kissé kopott, de attól még vagány külsejű, sötétkék rollira.
- Találtad? Hol? - kérdezte Rose.
- A termünkben. Kérdeztem, hogy kié, senki nem válaszolt, úgyhogy megtartottam - vonta meg a vállát. Ez azért jó, nem? Legalább megkérdezte... - Na, én mentem órára. April, jössz? Visszaviszlek a termetekbe - kérdezte Ad, April pedig egy "tudtam, hogy nem úszom meg" arckifejezéssel felszállt Adam mögé a rollerre. Majd elhajtottak, mi meg folytattuk utunkat a terembe.
Mondanom se kell, szokásosan őrültekháza volt, Rose már az ajtóban tanyált egy nagyot, mert Jared a küszöbön aludt. A másik két hülye a nyakába vette az ikreket, aztán - gondolom én - csirkéztek, Toby a tanári asztalon fekve - mi van, mindenki megőrült? - olvasott, Leila széken állva mondott fel egy verset Natalienak, akinek ezek szerint az volt a dolga, hogy kijavítsa Leila hibáit, Brent fekvőtámaszozott - na, jól van már! - Carla pedig nagyokat röhögött barátja arckifejezésén, eközben Kris számolta a lenyomott fekvőket. Okulva Rose esetéből megemeltem a lábam, hogy akkor majd átlépem Jaredet, csak hogy ő elkapta másik cipőm orrát és visszahúzott. Én meg estem egy nagyot. Pont Rose mellé. Ekkor belépett a tanár, aki pislogás nélkül bámult végig az osztályon, majd észrevett minket, földön fetrengőket.
- Mindenki! A helyére! Horváth, Benneth! Fel a földről! Fox, maga meg ébredjen már! Óra van, ha nem vettétek volna észre! - ordította. Na, most vagy nagyon kiborították előző órában vagy a második évben már nem önként vállalt el minket.
Persze, nem kellett többször szólni, mindannyian abbahagytuk, amit addig csináltunk - még, ha én nem is tehetek róla - és katonás iramban elfoglaltuk a helyünket. Igaz, órán visszafojtott nevetéssel forgolódtunk Rosezal, pedig annyira próbáltunk odafigyelni, de nem sikerült. A Rose állán díszelgő horzsolás és az én arcomon lévő lila folt vitt mindent.
Aztán előre néztem és összeszorult a szívem. Jared a padon könyökölt, fél fülében a fülhallgatója, tankönyve teleírva két haverja aranyköpéseivel. Amiket bedátumozott. Aztán lefirkantotta a mai nap dátumát is, gondolkozott egy darabig, majd inkább kisatírozta. Ekkor, mintha összetört volna benne egy világ, lehunyta a szemét és lefejelte a padot. Csattant is rendesen. Nem bírtam tovább, fogtam egy lapot, téptem belőle egy darabot és sebesen írni kezdtem. Ezután összegyűrtem a lapot és nekidobtam Rosenak. Aki, miután elolvasta amit firkáltam, sápadt arccal fordult felém. Aztán ő is körmölt valamit, majd visszadobta a fecnit. Amin az állt, hogy "ha elmerem híni őt is, telefújja a számat festékkel!!!". Ja, ehhez már késő volt, ugyanis Jared éppen akkor olvasta a "van kedved eljönni velünk este graffitizni?" kérdésemet. Csillogó szemekkel fordult hátra.
- Mehetek én is? - suttogta mosolyogva. Félve Rosera néztem, aki vadul rázta a fejét.
- Persze - vontam meg a vállam. Ekkor Rose fejelte le a padot. De nem hagyhattam, hogy Jared szomorkodjon, ezért mindenképpen ki kellett találnom valamit. Ha nem így, akkor majd úgy. Jared örült, Rose dühöngött, én jót tettem valakivel, a tanár meg órát tartott volna. Amire én nem figyeltem. Jaj.
Rajzon Mr.Bridge odajött a kis csapatunkhoz, hogy hogy állunk a festménnyel. Közöltük, hogy még egy kicsit dolgozni kell rajta, aztán már csak a részletek maradnak. Ennek nagyon örült, szólt, hogy "ő nagyon szívesen beküldi helyettünk, csak hozzuk be neki, ha kész lesz". A pályázatnak köszönhetően szabad foglalkozással tölthettük az órát. Gondolkodtam egy ideig, hogy mit csináljak, majd előkaptam a zenelejátszómat és menekülési útvonalat terveztem estére egy New York térkép segítségével. Sosem lehet tudni, főleg, ha Levi is velünk jön.
Órák után Rosehoz indultunk - Kris mindenképp velünk akart jönni -, mert Leviék oda jöttek értünk kilencre. Mindenek előtt üzentem anyunak, hogy "ne várjanak, mert az egyik barátnőmnél alszom. Az úton végig beszélgettünk, nevettünk egy jót, meg Kris mutatott pár bűvésztrükköt, amit Rose természetesen kiröhögött, mondván, hogy "ezek tök béna trükkök". Erre Kris is csak vigyorgott, majd felmutatott egy fekete-piros tárcát. Ez persze, Rosé volt, úgyhogy miután ijedten visszavette az értékeit közölte, hogy "ő csak viccelt, nem gondolta komolyan". Gondolom ezzel akarta megelőzni, hogy a mobilját is kilopják.
Majd megérkeztünk a Rosékhoz, ami egy pici, két szintes, de igazán szép házikó volt. Átcsörtettünk a kis kerten, be a lakásba, ahol levettük a cipőnket és a dzsekinket.
- Szia anyuuu! - kiáltotta Rose, amin Krisszel néztünk egyet, viszont a válasz rögtön kött:
- Sziaaa! - hallhattuk a konyha felől. Aztán Rose anyukája egy késsel a kezében kiszaladt hozzánk. Áh, kicsit sem volt ijesztő - Ti meg kik vagytok? - mosolygott rám és Krisre, mire bemutatkoztunk.
- Anyu, ők a barátaim. Ma nálam alszanak - szólt Rose, miközben a cipőfűzőjével szórakozott.
- Rendben, szóljatok, ha éhesek vagytok - szólt Rose anyukája, majd visszasietett a konyhába.
Mi pedig felrohantunk az emeletre és csak egyszer botlottunk meg egymás lábában, ugyanis a lépcső is olyan kicsi volt, mint a lakás. Aztán bevágtattunk Rose szobájába. Kris letámadta az ágyat, hogy "ő márpedig nem alszik a földön", így nekünk jutott a felfújhatós matrac. Kerestünk egy pumpát, majd előkészítettük az "ágyunkat". Aztán előkerestük a festékszórókat, rajzolgattunk, megírtuk a leckét, majd letámadtuk Rose videó játékait. Így ütöttük el az időt kilencig.
Aztán valaki kopogtatott az ablakon. Mi meg mind a hárman odaszaladtunk, hogy besegítsük az ablakpárkányon lógó Jaredet. Rosezal bénáztunk egy ideig, aztán Kris megunta, megragadta a hülyét és berántotta a szobába.
- Sziasztok - köszöntött minket a hátán fekve.
- Miért nem az ajtón jöttél? - néztem rá. Mert hogy szerintem ott könnyebb lett volna bekopogni és "bemászni".
- Nem tudom - rázta meg a fejét.
Ekkor újra az ablak felé fordultunk, mert valaki kövekkel kezdte dobálni. Rose odaszaladt, inett egyet, majd felénk fordult.
- Leviék azok. Nyomás lefelé! - vigyorgott. Magára kapta a kapucnis felsőjét, a bakancsát és egy táskát, benne festékszórókkal. Aztán rászólt Jaredre, mert ő feltúrta a kukát. Nem tudom, hogy miért.
Miután összeszedtük magunkat, leosontunk a lépcsőn és nagyon csöndben - vagy legalábbis amennyire tőlünk telt - kisiettünk az ajtón. A járdán pedig estünk egy nagyot, mert Jared talált egy kulcstartót a földön, Rose és én nem vettük észre, hogy lehajolt, ezért neki mentünk, Kris meg simán nekünk rohant. Látványos volt.
- Sziasztok! - röhögött ránk Levi. Leszálltunk egymásról, majd feltápászkodtunk a betonról - Te is jössz, Jared? - nézett felvont szemöldökkel a hülyére, aki büszkén bólintott - Jó, de ne csinálj balhét.
Ezután elindultunk. Úgy tízen lehettünk, Levi haverjai elöl őrjöngtek, Mi négyen pedig hátul, Levijal. Jared vadul magyarázott valamit, amit nem igazán értettem, de örültem, hogy önfeledtebb volt. Jól tettem, hogy elhívtam. Csak Rose pattogott, egyszerűen megőrült szegény Jaredtől, aki nem akart rosszat, csak szeretett volna szórakozni egyet.
- Szia - hajolt közel Levi, mire én motyogtam egy "juhé" félét és rántottam egyet a vállammal a dög nehéz táskán - Add ide - vette el tőlem, majd felkapta a hátára.
- Kösz - lélegeztem fel, mert már tényleg nem bírtam tovább. Rose biztos tele tömte szórófejekkel.
- Na, mi újság? - kérdezte Levi, nekem meg hirtelen kedvem támadt újra átvenni a szütyőt és lemaradni a többiektől. Gondoltam, feladom, már épp válaszra nyitottam a szám, mikor Kris megragadta a karom és megállt, így nekem is maradnom kellett, különben eltaknyoltam volna. Levi eközben felvont szemöldökkel figyelt minket.
- Mi az? - súgtam, mire Levi felnevetett, tovább ment és ott hagyott minket.
- Semmi, csak tudom, hogy nem akarsz vele beszélni - mosolygott rám. Hálásan visszamosolyogtam, majd a számhoz kaptam a kezem, ugyanis Rosenak éppen akkor lett elege Jared folyamatos idétlenkedéséből és láttam rajta, hogy fel akar robbanni. Ezért megfogtam Rose kezét és arrébb húztam, hogy ne ordítsa le a szegény hülye fejét. Kris vette át a helyét, tudta jól, hogy milyen állapotban volt Jared, ezért inkább végig hallgatta a mondandóját, mint hogy magába roskadjon.
Aztán befordultunk egy kisebb utcán, elsétáltunk az egyik irodaépület mögé, lepakoltuk a cuccokat, majd kicsit lepihentünk, mert mindenki megszakadt a felszerelése alatt.
- Jól van! - ugrott fel végül Levi - Lehet alkotni! - a többiek füttyögtek egy sort, majd mindenki elővette a festékét és neki estek a falnak. Rose felállt a földről, majd felém nyújtotta a kezét.
- Mit fessünk? - mosolyodott el, mire megragadtam a kezét, ő pedig felhúzott - Mit szólnál egy balerinához? - vigyorgott rám. Még szép, hogy tudott a múltamról, még akkor megtalálta az okleveleimet, mikor először jött át hozzánk. Nevetni kezdtem - Szárnyakkal? - fokozta tovább a hangulatot.
- Csak is! - mondtam, majd előkotortuk a táskánkból a festékeket.
Úgy, ahogy voltunk letámadtuk a falat, elkezdtük a festményt, amivel egész hamar végeztünk - táncoló balerina, szárnyakkal, körülötte repkedő hangjegyek -, így folytattuk egy rapper majommal - Rose ötlete volt, nevettünk rajta egy jót - és egy "be happy Jared" felirattal, amit a hülye hatalmas öleléssel és ezer "köszönömmel" díjazott. A többi fiú jóvoltából felkerült egy khm... hiányos öltözetű nő, egy együttes logója, és egy klasszikus - Levi alkotása - "f*ck the police" sor.
Egész jól szórakoztunk, még Jared is, akinek Kris segített festeni egy "thank you!" feliratot. Kris ennyivel le is tudta a graffitit, azután inkább leült és cigizett. Nagyon jókat röhögtem Rosezal, amikor már nem bírtuk tovább, lefeküdtünk a földre, ott fuldokoltunk tovább a nevetéstől. Jared festett Rosenak egy szívet, benne "I'm sorry" szöveggel, így a lány megbékélt és végül Jared is beszállt a hülyülésbe. Befestettük a haját. Igaz, hogy ugyanúgy feketére, mert nem láttuk a sötétben a flakon címkéjét, de neki így is tetszett.
Aztán a fiúk előszedték az alkoholt. Kérdezték, hogy kérünk-e, de mi természetesen nemet intettünk. Jó, nem telt bele tíz percbe, mire a srácok totál kiütötték magukat, kiabáltak, üres üvegeket dobáltak a falnak, földnek, egymásnak. Aztán énekelni - ezen sírtunk egyet a röhögéstől - kezdtek, meg táncolni. Ekkor jött az az ötlet, hogy "Levi elkapja az egyik srácot a lábánál fogva és lök rajta egyet, hogy hátrafelé szaltózzon". Na most ez nem igazán jött össze, ugyanis Levit állon rúgták, a srác meg hátra esett és teljesen kiterült.
Aztán jött a para. Ugyanis az egyik fiú kinézett a kis utcán, először meg sem tudott szólalni, csak az arckifejezéséből láttuk, hogy baj van.
- Te Levi - kezdte - Szerintem ezek a zsaruk...
Hűű. Ilyen még legrosszabb rémálmomban sem fordult velem elő. Ijedten bámultam Rosera, majd Jaredre, akik szerintem még feldolgozni sem tudták az iménti mondatot. Ellentétben Levijal, aki kiröhögte a srácot, majd kisétált az utcán. Ezután ordítozást hallottunk, gondolom Levi beszólt a rendőröknek. Ekkor valaki elkapta a karomat és vonszolni kezdett az út másik vége felé. Megfordultam, hogy lássam, mi van. Kris volt az, úgyhogy megkönnyebbülten rohantam utána. Mellettünk Rose és Jared futott, utóbbinál a táskáink - Rose semmi pénzért nem hagyta volna ott -. Nagyon gyorsan pucoltunk el onnan.
Rosék utcájában mindannyian kidőltünk az árokpartra. És röhögni kezdtünk. Úgy mindenen. Rose megköszönte Jarednek, hogy cipelte a nehezéket, én meg Krisnek, hogy elrángatott onnan, ugyanis mozdulni sem tudtam.
- Nincs mit - mosolygott - Érted már, Rose? - kiáltotta.
- Mit? - nevetett a lány, kissé kipirultan.
- Hogy miért nem engedtelek el titeket egyedül - nevetett fel Kris. Erre mind a négyen sírtunk a röhögéstől. Aztán csend lett.
- Köszönöm, hogy elhívtatok - állt fel Jared a fűből - Jól éreztem magam. Sziasztok! - intett, majd sarkon fordult.
- Szia! - kiáltottuk utána.
Aztán mi is felkeltünk és megindultunk a ház felé. Ja, csak hogy Rose nem hozott lakáskulcsot, az anyja meg bezárta az ajtót éjszakára. Ezért mászhattunk fel az emeleti szoba ablakáig. Kris feldobott minket, aztán őt is felsegítettük. Utána kidőltünk. Szó szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése